19. fejezet - Fogadás

Azt hittem, hogy egyenesen hazavisz Harry, de azt mondta, hogy az este után, muszáj, hogy velem legyen, legalább még egy pár órát. Egyébként is van egy új kis macskája, és tudja, hogy imádom az állatokat, így könnyen rátudott venni.
Egész úton az egyik keze a bal combomon volt, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat és úgy néztem kifelé az ablakomon. Valamilyen lassú, szerelmes szám ment a rádióban, amitől teljesen megfeledkeztem az időről és a helyről, és csak arra tudtam gondolni, hogy azzal vagyok együtt, akivel a világon a legjobban akarok. Nem tudtam mi ez az érzés, de egyszerűen befurakodott a szívembe, és nem hagy nyugodni. Minden percben vele akarok lenni, fogni a kezét, belenézni smaragd-zöld szembogarába, és csak nézni, csodálkozni benne. Végre éreztem valami pezsgést, ami mindig valamiféle adrenalin-löketet adott. Ezer féleképpen elképzeltem, ahogyan összeölelkezünk, megcsókol, ahogyan egymás előtt fekszünk az ágyon, és nem csinálunk semmit, csak nézzük egymást. Ezt akarom. Vele, és nem mással.

Nagy gondolkodásomban észre sem vettem, hogy megálltunk, csak miután Harry kinyitotta a könyököm alól az ajtót. Kisegített, bezárta a kocsit, majd átkarolva vezetett be a házába. Levetette a kabátját, utána a cipőjét, én pedig végig gyönyörködtem benne. Ezután megállt előttem, és kacéran elmosolyodott.

- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte.

- Oh, dehogynem – válaszoltam akadozva a szégyentől.

A cipő levétele után, azonnal követtem Harryt a nappalijukba, ott leültem mellé a kanapéra, a kezembe vettem a talpamat, és egy kissé megmasszíroztam, ugyanis megfájdult a cipőtől.
 

Harry végig nézett, és arcáról az a mosoly, mintha ráfagyott volna.

- Mi az? –kérdeztem megszeppenve.

- Semmi –fogta meg azt a kezemet, amivel enyhíteni próbáltam a lábam fájdalmát. - Csak még így is olyan gyönyörű vagy.

Ebben a pillanatban leraktam a padlóra a lábfejem, hogy biztosítsam magam Harry csókja előtt. Közelebb hajolt, és szájába harapva végignézett rajtam, majd visszatért a szám bámulására. Nem tudom meddig húzhatta az időt, talán csak fél perc volt az egész, de nekem már több órának tűnt. Testem minden porcikája azt sugalta, hogy csókoljam meg, így is tettem. Hirtelen összeérintettem az ajkainkat és olyan óvatosan csináltam, ahogyan csak tudtam. Nincs túl sok gyakorlatom az ölelkezés terén, és ezt most nem akartam elrontani, így inkább visszafogtam magam.

Harry kezei levándoroltak a vörös ruhám aljáig, és combomon végig, húzta felfele az anyagot. Gondoltam segítek neki, így felálltam, és egy másodperc alatt ledobtam magamról, majd újra visszaültem mellé. Lefektetett a kanapéra, és testem minden egyes porcikáján végighúzta az ujjperceit, de egy pillanatra sem hagyta abba szám csókolását.

Miután megelégeltem, és rájöttem, hogy én is jobban akarom Őt, mint bárki mást valaha, fordítottam a helyzetünkön, és én kerekedtem felülre, ami látszólag nagyon tetszett neki. Lovagló ülésbe helyeztem magam rajta, majd kigomboltam hófehér ingjét, vagyis jobban megmondva, szétrántottam. Levetettem róla. Észrevettem kidolgozott felsőtestét, amit már láttam ezelőtt az edzőterem öltözőjében. Kezeimet végig húztam a nyakától a V-vonaláig, ami kiváltott belőle egy mély nyögést. Nem bírtam már tovább, így újra visszatértem az ajkaira. Mellkasunk szinte teljesen összeért, csak a melltartóm anyaga volt közöttük. De már ettől is megakartam szabadulni, sőt, még Harry farmer nadrágjától is. Így felállítottam mind a kettőnket a kanapéról, majd végig zöld szemeibe nézve, kigomboltam a ruhadarabot, és lesegítettem róla. Tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat, ő pedig a csípőmre rakta az övéit.

- Szóval benne vagy? –nézett mélyen a szemeimben.

Sokkal meghittebb, és romantikusabb kérdésre számítottam ezzel kapcsolatban, de szinte biztos voltam abban, hogy akarom, és ha még tovább húzza az időt, én bele fogok pusztulni. Akarom őt, és ezt nem tudtam tovább titkolni.

Összeszorítottam az ajkaimat, és csak bólintottam egyet.

- Na gyere ide –magához szorított teljesen, arcára pedig kajánabb mosoly lett festve, mint amit eddig valaha is láttam. De jól állt neki ez a fajta is, tetszett.

Újra visszaültünk a helyre, amit még nem olyan régen hagytunk ott. Mosollyal az arcán hátranyúlt a melltartó-kapcsomhoz, én pedig segítségként előre fogtam nagy, barna loknijaimat. Már végül csak én tartottam a kezeimmel az anyagot, mert elég szégyenlős voltam, így nehezemre esett azonnal megmutatni magamat Harrynek. Féltem, hogy visszautasítana, de nem tette, csak bátorítóan szélesre húzta a száját, és gyengéden lesegítette a kezeimet a mellemről. Éreztem, ahogyan pír szökik az orcámra, és mivel ritka az ilyen eset, így végig a padlót bámultam, és nem mertem felnézni rá. Harry az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Végre egy romantikus visszajelzést kaptam, és ez tetszett. Elmosolyogtam, és újra ajkaiba haraptam.

Két mutatóujját a bugyimba akasztva lehúzta rólam, és ismételten csak bámult engem, ahogyan alatta fekszem. Itt teljesen kikészültem, és minél előbb magamnak akartam Őt tudni, így megálltam előtte.

- Grace? –kérdezte, szemöldökeit az égnek emelve. De én csak kuncogtam, és amilyen kecsesen csak tudtam, kifelé indultam a nappali ajtaján. – Mégis hova a bánatba mész?

Kezdett dühbe jönni, hiszen már Ő is akart engem. Láttam rajta, hogy küzd maga ellen, de én csak mentem előre, és szemeit éreztem a meztelen testemen. Először a hálószobáját céloztam meg, majd úgy döntöttem hogy inkább egy kicsit játszadozok vele. Visszapillantottam rá, hogy megbizonyosodjak arról, hogy engem néz, vagy nem jön-e utánam. Csalódottan vettem észre, hogy csak ül, és mérgesen bámul rám. Nem bírtam tovább, muszáj volt elnevetnem magam az arckifejezése láttán.

- Grace, most azonnal visszajössz ide. –mondta nyugodt hangon, de tudtam, hogy csak visszafogja magát.

Én pedig újra útnak eredtem, de most már tényleg a szobája felé vettem az irányt.

- Hallottad? –kiabált utánam.

Ott ahol én voltam, már nem lehetett látni a nappaliját, és csak egy pillanatra néztem vissza, amikor észrevettem Őt, ahogyan az ajtóban áll, és most már szinte homár-vörös lett.

- Mi a szarnak húzod az időt? Essünk már végre túl ezen, ezt nem hiszem el!

Elengedtem a fülem mellett, és mivel azt hittem, hogy valamit rejteget a szobájában, még kíváncsibb lettem, és még jobban beakartam jutni a szent helyre. Már csak egy pár lépésnyire volt a hálószoba, ezért nem álltam meg.

Amikor már a küszöbön voltam, egy virág, vázástól csapódott mellettem a falnak. Ijedségemben, mintha jéggé fagytam volna, úgy álltam ott, mozdulatlanul.

- Nem megmondtam, hogy takarodj vissza! –ordított a hajamba. Erősebben, mint kellett volna, maga felé fordított, és az arcomba hajolva folytatta. – Több száz dollárom múlik azon, hogy lefeküdjek veled! Hát nem fogod fel?

Sírni tudtam volna, de azt hiszem az ijedségtől nem tudtam másra koncentrálni. Szóval fogadott volna? Csak ennyiről szólt ez az egész? Most komolyan, mi jöhetne még?

Miután úgy éreztem, hogy véget vetett, és kiordította magát, keze alatt, amit a falnak támasztott mind a két oldalamon, kibújtam, és ruháimért szaladtam, még mindig száraz szemekkel. Felhúztam magamra a fehérneműimet, amilyen gyorsan csak tudtam, majd a ruhámat is magamra kaptam. A táskámat megfogtam, amilyen gyorsan csak tudtam, és a kijárati ajtóhoz siettem. Valamiért megálltam egy pillanatra és a vállam felett hátranéztem, hogy meglássam Őt.

Ott állt, egyetlen egy boxerben, és még mindig ellenállhatatlan volt, de most kivételesen bírtam a véremmel. Valószínűleg a düh, idegesség, ijedség és az összetörtség megakadályozott ebben. Csak nézett rám, és meg sem bírt szólalni. Én hülye, pedig azt hittem, hogy észbe kap, és legalább elkezd mentegetőzni, de ezt mind csak beképzeltem magamnak. Lassan megráztam a fejem, majd felrántottam az ajtót, és magam után becsapva, kiszaladtam a jéghideg utcára, amit csak néhány lámpa világított meg a nagy sötétségben. Nagy léptekkel haladtam, amilyen gyorsan csak tudtam. Még mindig nem jöttek elő a könnyeim, de már nem sok volt hátra.

- Grace! –kiabált utánam, és mintha csak erre vártam volna, megfordultam, és vártam, hogy a mentségét. – Itt hagytad a kabátodat.

Vérig sértetten, mintha újabb kis darabokra törte volna a szívemet, elsírtam magam.

- Cseszd meg! –ordítottam vissza, és elfutottam.