18. fejezet - Randi

- Most akkor a feketét, vagy a pirosat? –fogtam magam elé a vállfákat, amiken a két legcsinosabb ruhám lógott. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel a ma esti randimhoz, Harryvel.

- A pirosat! –győzködött Daisy.

- Nem, a fekete sokkal kevesebbet mutat belőled. –tiltakozott Apa. Szerintem legszívesebben egy szakadt , itt-ott foltos melegítőt adott volna rám, hogy megvédjen, de mégis értékeltem az igyekezetét.

- Szerintem is a fekete legyen –állt ki apa mellett Angi is.

- Nem! A piros. Az lesz a legmegfelelőbb –harcolt tovább Daisy.

Az egyik ruhadarabot letettem a kezemből, és a másikkal pedig bevonultam a fürdőszobába. Levettem az aznapi ruhámat, és felvettem a feszülős, rövid, hátul dekoltázsos-vöröses ruhát. Nem tudtam, hogy hova akar elvinni ismét, de úgy gondoltam, hogy most kiteszek magamért.

Nekiálltam a sminkemnek, majd a hajamat kibontottam, begöndörítettem, és hagytam, hogy a bal vállamra omoljon. Miután elkészültnek nyilvánítottam magam, kiléptem a nappaliba, és egy pár dicsérő szó után keresni kezdtem a megfelelő cipőt. Egy rövid idő múlva találtam egy telitalpú, fekete topánkát, gyorsan belebújtam, amikor éppen csengettek. Elnyúltam a kis fekete, köves táskámért, és egy ugyanilyen színű bőrdzsekiért. Elköszöntem mindenkitől, majd ajtót nyitottam. Meg sem néztem, hogy ki volt az, csak kiléptem az utcára, és visszafordultam, hogy bezárjam a bejárati ajtót.

- Nate! –meredtem rá meglepetten.

- Istenem, de gyönyörű vagy –esett le az álla, szinte majdnem szó szerint.

- Kö-köszönöm –mondtam esetlenül. Hirtelen felém dőlt, mire reflexből elkaptam. – Te, részeg vagy?

- Nem –szedte össze magát amennyire csak tudta, majd folytatta egy csuklás után. - ,csak szerelmes.

Áldottam az eget, hogy Harry Range Rovere éppen ekkor fékezett le apa háza előtt, mert nem igazán tudtam, mit kellett volna még Nate-tel csinálnom.

- Most mennem kell –mutogattam a hüvelykujjammal az autó felé.- Majd beszélünk még. –mosolyogtam rá, hogy ne tűnjek túl bunkónak.

- Jó szórakozást –viszonozta a mosolyomat Nate, majd eltűnt a sötét éjszakában.

- Jó estét, Bébi –csókolt szájon Harry, amikor behuppantam mellé az anyósülésre.

- Neked is –vigyorogtam, majd bekötöttem magam. Harry addig nem indult el, amíg meg nem hallja a kattanását. Féltett.- Hova megyünk? –kérdeztem, és felpillantottam Rá.

- Majd meglátod –ennyivel el is intézte és tudtam, hogy felesleges kérlelnem, mert túl makacs, csakúgy, mint én.- Minden rendben van Nate-tel? –jobb kezét rárakta a térdemre, és tekintetével az arcomat kezdte fürkészni. Halvány mosollyal bólintottam. Elvette a kezét, majd beindította a motort, és már úton is voltunk.

**

- Szóval egy mozi –karoltam át Harry-t, miután kisegített a kocsiból, és a mozi épülete felé sétáltunk.

- Bizony –jelent meg az arcán egy önelégült féloldalas mosoly.

- Rendben, de előre figyelmeztelek, hogy ezt megfogod még bánni. –kuncogtam a szájánál, majd csókot leheltem tökéletes ajkaira.

Sorban álltunk a pénztárosnál, és rövid idő múlva mi következtünk. Kifizette az előre lefoglalt jegyeket, amik a VIP páholyba szóltak. Nem akartam, hogy ennyit költsön rám, de egyszerűen meg sem hallgatott. Szerinte így kettesben maradhatunk, és nem tud majd semmi és senki sem zavarni.
Elindultunk a helyünkre egy zacskó pattogatott kukoricával és az üdítővel. Úgy gondolta Harry, hogy sokkal romantikusabb lesz egy szívószálból innunk. A lépcsőn felfelé végig belé kapaszkodtam, ami jól jött, hiszen állandón poénokat sütött el. Út közben egy fiú-banda jött velünk szemben lefele, és eléggé hangosan röhögtek. Látszódott rajtuk, hogy nem is keveset ittak, hiszen dülöngéltek, és kétszer majdnem fel is buktak a saját lábukban. Erősebben markoltam meg Harry karját, amikor hirtelen az egyik fekete, tüskés hajú fiú rám nézett, majd a többiekhez visszafordulva felém kezdett el mutogatni. Mellénk értek, mire én Harry arcára nyomtam a számat, és egy puszit adtam neki. Végre elhagytuk őket, amikor éreztem a tekintetüket magamon. Szerencsére ebből Harry semmit nem vett észre.

Miután elfoglaltuk a saját erkélyünket, elhelyezkedtem a széken, majd belemarkoltam a zacskó popcornba és szinte az összeset egyszerre bekaptam.

- Mi van? –kérdeztem tőle még mindig teli szájjal.

- Olyan gyönyörű vagy –kuncogott, majd közelebb hajolt, és arcon csókolt.- Még így is.

Szavai hallatán elvörösödtem. Még soha senki nem hatott rám úgy, mint ahogyan Ő.

Elkezdődött a film, és miután lekapcsolódtak a lámpák, Harry a kezét azonnal a combomra helyezte, majd fel-le simogatta. Néha én is ráraktam az enyémet, de amikor a film érdekes részekhez ért, előrehajolva, szinte leesett állal vártam a folytatást. Az egyik legizgalmasabb résznél, Harry száját éreztem a csupasz nyakamon, és már csak akkor vettem észre, hogy mit csinál, amikor már a számnál járt.

- Harry –toltam el magamtól egy kissé durván. Hallgatott rám, és visszaült a helyére, de a kezét újra visszahelyezte a már szinte törzs helyére, a lábamra. Eleinte még csak a térdemnél pihentette, és szinte percenként egyre feljebb húzta. Amikor pedig már túl közelre rakta, én mindig visszatettem a térdemre.

- Ez így nem ér –dőlt hátra Harry, és a kezét visszahelyezte a saját ölébe.

- Hm? –néztem rá értetlenül.

- Minek vettél fel ilyen őrjítően szexi ruhát, ha nem engedsz semmit. –hadarta el, majd felsóhajtott.- Nem igazságos.

Muszáj volt egy kicsit nevetnem rajta. –Én megmondtam, hogy megfogod bánni.

-Az biztos, hogy soha többé nem nézek Veled filmet. Komolyan jobban érdekel, mint én. –sértődött meg, amin csak még jobban nevettem.

- Semmi sem fontosabb nálad, Harry –csókoltam meg.

A film még pár percig tartott, és ez alatt végig fogtam Harry kezét, hogy azért valamennyire Ő is élvezze ezt az estét és ne csak csalódás érje.
Amikor felkapcsolódtak a lámpák, mi is felálltunk, és együtt mentünk ki az utcára. Hideg volt, ezért felakartam venni a kabátomat, de ekkor jöttem rá, hogy bent hagytam. Harry ezt észrevette, majd gyorsan homlokon csókolt, és visszaszaladt érte. Én addig elővettem a telefonomat a táskámból, és megnéztem, hogy hány óra volt. Vacogtam a hidegben, ezért a kezemet kereszteztem a mellkasom előtt, és karjaimat pedig próbáltam melegen tartani.

- Nem tán elhagytad a barátodat, kicsi lány?

- Jaj ne, még csak ez hiányzott –suttogtam magamnak, miközben összeszorítottam a szemeimet.- Tűnjetek innen, most! –erősítettem fel a hangerőmet, de nem fordultam hátra.

- Tetszik ez a ruha –jött közelebb az egyik szőke, és ujjait végighúzta a csupasz hátamon, amitől a hideg is kirázott.

- Hagyjatok. Békén. –keményítettem be.

- Na, ne ellenkezz, és hamarabb túl leszel rajta. –súgta a fülembe a barna, tüskés hajú srác. Hasam görcsbe rándult, és nagyon kevés kellett ahhoz, hogy pofán vágjam őket. De rájöttem, hogy nem érne túl sokat, ha az egyik el is találnám teljes erőből, akkor a többi meg azonnal lefogna, és még rosszabb helyzetben lennék, így hát csak a válluk felett figyeltem a bejárati ajtót.

- Istenem, hol vagy már? –mondtam magamban egy kicsit hangosabban, mint kellett volna.

- Itt vagyunk, Édes –érintette meg a kezemet a harmadik.- Gyere, megmutatjuk neked az éjjeli London-t.

- Harry! –kiáltottam el magam, amikor megláttam az ajtóban. Már kezdtek éppen magukkal vonszolni, és nem láttam más kiutat. Féltem. Az éjféli London nem éppen biztonságos egy olyan lány számára, mint én. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam, mert én aztán mindent bevetek, ha kell: rúgás, ütés, karmolás, harapás. De ezúttal nem volt bennem semmi, ami azt sugallta volna, hogy magam is elintézném őket, ezért csak egy segítségre számíthattam. Harry-re.

- SZÁLLJATOK LE RÓLA, SEGGFEJKÉIM! –ordította Harry, miközben felénk szaladt. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megjelent.

A tüskés hajú srácot lerángatta a kezemről, majd behúzott neki egy jobbost, mire annak ömleni kezdett az orrából a vér, és hirtelen magával kezdett el foglalkozni. Harry elrángatta a másikat is, aki fogott, és mielőtt őt is elintézte volna, a hátamra rakta a kabátomat, és egy csók után, visszakézből gyomorszájon vágta a szőkét. Ijedtemben felsikoltottam, amikor a harmadik fiú hátulról közelítette meg. Harry azonnal hátrafordult, és őt is püfölni kezdte. A negyedik is hátul támadott, de Harry még mindig a másik szőkével foglalkozott, ezért úgy gondoltam, hogy besegítek egy kicsit. Először hátba vágtam a táskámmal, majd amikor megfordult, keményen ágyékon rúgtam.

-Hülye barom! –rúgtam bele ismét.

Harry abbahagyta, majd megfogta a kezemet, és elhúzott onnan. Azonnal a kocsi felé vettük az irányt, és beszálltunk. Nagyokat lélegeztem, az idegesség, és a hirtelen támadt hasgörcsöm miatt. Egyre többször fájdult meg a hasam, de próbáltam nem tudomást szerezni róla.

A gondolkodásomat Harry gyönyörű arcvonásai zavarta meg, amikor erősen a számra nyomta az övéit, és két kezével átfogta az arcomat.

- Minden rendben, Gyönyörűm? –kérdezte lihegve, majd amikor az oxigénhiány miatt, csak bólintottam, Ő gyorsan magához szorított.- Most pedig tűnjünk el innen.

17. fejezet - Miattad

Nem feküdhettem túl sokáig eszméletlenül, mert amikor felkeltem, még minden ugyan olyan volt, mint a baleset előtt. Egy viszonylag nagy terem végében lévő padon feküdtem, és senki sem volt velem egy légtérben. Körülnéztem, majd nyöszörgések között feltoltam magamat ülő helyzetbe, utána pedig egy mozdulattal felálltam. Kicsit dülöngéltem még, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat, így csak enyhén remegő lábakkal kezdtem meg az utat az ajtóig. Éppen nyújtottam a kezemet a kilincs felé, amikor az lenyomódott, és az ajtó kinyílt. A következő pillanatban egy kemény mellkasnak ütköztem, ami miatt majdnem elestem, de az erős férfi gyorsan átkarolta a jobb kezével a derekamat, ezáltal megmentve egy újabb találkozást a padlóval. Nem tudtam megszólalni, így csak szempilláimat rebegtettem meg felé, és úgy tűnt, hogy megértette, mert csak önelégült mosollyal az arcán, bólintott egyet. A másik kezét is alám rakta, és erőfeszítés nélkül, visszavitt az előbbi helyemre.

- H-­Hol vagyok? – kérdeztem halkan, remegő hanggal.

- Az edzők öltözőjében –átment egy másik helyiségbe, ami talán a mosdó lehetett. – Túlhajtottad magadat, és elájultál. – guggolt le hozzám. A frufrumat félre söpörve, ráhelyezte a homlokomra a vizes rongyot, és bíztatóan rám mosolygott.

- És ki hozott be ide? –átvettem tőle a kendőt, és én fogtam tovább.

- Harry –válaszolta. Ekkor esett le, hogy Ő volt az, aki egy órával ezelőtt leordította a Göndört. – Úgy látszik, törődik Veled –mosolyra húzódott a szája, én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- Mégis úgy viselkedik velem, mintha egy utolsó szajha lennék – mondtam ki kissé durván a véleményemet.

- Ezt én nem tudhatom, hogy miért. De azt tudom, hogy még egy lányra sem nézett úgy, mint Rád.

Szavai jól estek, de nem tudtam elfogadni azokat, mert én nem éreztem úgy, hogy ezt váltanám ki belőle. Vagy csak jól színészkedik mások előtt.

- Kössz Pete, innen átveszem – lépett be Harry a bejáraton. Arcát nem mutatva, bevonult a mosdóba.

- Örülök, hogy megismerhettelek –intett felém, amit viszonoztam - Szevasz Harry!
- Csá – jött vissza hozzánk, és azonnal a cuccához sétált, kivett egy törölközőt és egy tusfürdőt, majd elment tusolni.

Maximum két perc telt el, amikor dereka köré csavart fehér anyaggal és víz cseppes mellkasával megjelent a szobába. Tarkójához tapadt néhány nedves tincs, ami még ellenállhatatlanabbá tette Őt. Ismét a táskájához lépett, hátat fordított nekem, majd hirtelen elengedte az egyetlen darabot, ami takarta valamennyire. Azonnal levettem Róla a tekintetem, de kísértés bennem volt. A szemem sarkában láttam, ahogy felveszi a bokszerját, majd elkezd kuncogni a helyzeten.

- Úgy tudtam, hogy szereted Nate-t – jött hozzám közelebb. Megforgattam a szemeimet.
- Neked meg mi a fene bajod van? – vetettem felé egy szúrós pillantást.
- Semmi – újból elfordult, és láttam rajta, hogy rejtegetni próbál valamit.
- Válaszolj – keményítettem be, mire önelégült mosollyal megrázta a fejét. Felálltam, és úgy döntöttem, hogy befejezem ezt a beszélgetést, kisétálok innen.
- Túl makacs vagy – állított meg Harry a karjával. Kezeim a mellkasára tapadtak, és nem tudtam őket megmozdítani. Olyan volt, mintha pillanatragasztó tartaná ott.

Sokkal jobban látszódtak a kidolgozott izmai, amióta utoljára láttam Őt ilyen hiányos öltözékben. Elpirultam, amikor Harry óvatosan megfogta az ujjaimat, és letette magáról, majd megfogta a felsőjét és magára húzta, azt pedig a nadrágja követte. Még mindig azon a helyen álltam, ahol ott hagyott, és éreztem, ahogy az egész testemet pír borítja. Bárcsak tudná hogy érzek iránta.

- Felhívjak valakit, hogy jöjjenek Érted? – kérdezte, háttal nekem.
- Ha anyám megtudja, hogy összeestem, mert túlhajtottam magam, akkor megöl – vázoltam neki a helyzetet.- Kössz, de haza megyek inkább egyedül.
- Arról szó sem lehet.
- Mit érdekel Téged, hogy hogyan megyek haza?
- Mert.. – megfordult, és közelebb jött hozzám, de nem folytatta a magyarázatát.- Akkor szólok Nate-nek – jelentette ki, és újból elfordult. Megfogta a cuccait, és elindult az ajtó felé.
- E-ezt nem hiszem el. Szakítottam Vele! – emeltem fel a hangom. Utolsó mondatomra felém fordult, ledobta a táskáját, és közeledni kezdett felém.
- Miért?
- Miattad – suttogtam.- Csakis miattad, Harry.

Csókban forrtunk össze, amitől mindenem megremegett. Nem akartam, hogy vége legyen, érezni akartam az örömöt, ami ilyenkor bennem van. A következő pillanatban nekinyomott a vele szemben lévő falnak, és vadul csókolt tovább, elvesztem a pillanatban, ezért nem fogtam fel ésszel, hogy mit csinál.

- Harry – nyögtem fájdalmamban.

Nem figyelt rám, csak még erősebben nyomta a törékeny testemet. Eszembe jutott a délelőtti incidens, amikor azt mondta, hogy csak kiakart használni. Nem tudtam már hova tenni a cselekedeteit.

- Nem fogok Veled lefeküdni! – toltam el magamtól kartávolságra. Abba hagyta, és kikerekedett szemekkel az arcomat fürkészte. Látható volt, hogy nem érti, ezért megpróbáltam folytatni.- A-amit ma reggel mondtál, a-azt komolyan gondoltad? – suttogtam.

 Csillogni kezdett a smaragd-zöld szempár, amelyben félelmet véltem felfedezni. Lassan elengedett, majd eltávolodott tőlem. Bal kezemet a fájó felkaromra tettem, hogy enyhítsek valamennyit a fájdalmamon. Harry egyet hátra lépett még, de folyamatosan engem nézett, majd megállt, és óvatosan megrázta a fejét.

- S-sajnálom – suttogta, és kiviharzott az öltözőből.

Utána eredtem, miután én is megfogtam a táskámat, és így, sport ruhában futottam le a lépcsőn. Kiabáltam Neki, hogy álljon meg, de nem hallgatott rám. Éppen kiértünk egy ajtónyílással, és már csak az utcán tudtam megállítani.

- Mondd, mit akarsz már megint? – kiáltott rám, amitől összerezzentem.
- Nem értelek – próbáltam nyugodt maradni.– Mit van Veled?

Láttam, ahogy ökölbe szorítja a szabad kezét, álla megfeszül, és izzadság csillog a homlokán. Kezdett sötétedni, ezért csak az utcai lámpák világítottak meg minket.

- Megígértem magamnak, hogy soha többé nem okozok neked fájdalmat. Se testileg, se lelkileg – lassan bólintottam egyet.– Me-megakartalak védeni.
- De mégis mitől? – kérdeztem.
- Tőlem – válaszolta.

Közelebb léptem hozzá, kezeimet a tarkója köré fontam, miközben végig farkasszemet néztünk. A nagy magasság különbség miatt pipiskednem kellett, de még így is lentebb hajolt hozzám. Óvatosan felé indítottam az arcomat, majd ajkait az övéinek tapasztottam, és egy lágy csókot leheltem rájuk.

- Nem akarom, hogy megvédj magadtól – suttogtam.