17. fejezet - Miattad

Nem feküdhettem túl sokáig eszméletlenül, mert amikor felkeltem, még minden ugyan olyan volt, mint a baleset előtt. Egy viszonylag nagy terem végében lévő padon feküdtem, és senki sem volt velem egy légtérben. Körülnéztem, majd nyöszörgések között feltoltam magamat ülő helyzetbe, utána pedig egy mozdulattal felálltam. Kicsit dülöngéltem még, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat, így csak enyhén remegő lábakkal kezdtem meg az utat az ajtóig. Éppen nyújtottam a kezemet a kilincs felé, amikor az lenyomódott, és az ajtó kinyílt. A következő pillanatban egy kemény mellkasnak ütköztem, ami miatt majdnem elestem, de az erős férfi gyorsan átkarolta a jobb kezével a derekamat, ezáltal megmentve egy újabb találkozást a padlóval. Nem tudtam megszólalni, így csak szempilláimat rebegtettem meg felé, és úgy tűnt, hogy megértette, mert csak önelégült mosollyal az arcán, bólintott egyet. A másik kezét is alám rakta, és erőfeszítés nélkül, visszavitt az előbbi helyemre.

- H-­Hol vagyok? – kérdeztem halkan, remegő hanggal.

- Az edzők öltözőjében –átment egy másik helyiségbe, ami talán a mosdó lehetett. – Túlhajtottad magadat, és elájultál. – guggolt le hozzám. A frufrumat félre söpörve, ráhelyezte a homlokomra a vizes rongyot, és bíztatóan rám mosolygott.

- És ki hozott be ide? –átvettem tőle a kendőt, és én fogtam tovább.

- Harry –válaszolta. Ekkor esett le, hogy Ő volt az, aki egy órával ezelőtt leordította a Göndört. – Úgy látszik, törődik Veled –mosolyra húzódott a szája, én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- Mégis úgy viselkedik velem, mintha egy utolsó szajha lennék – mondtam ki kissé durván a véleményemet.

- Ezt én nem tudhatom, hogy miért. De azt tudom, hogy még egy lányra sem nézett úgy, mint Rád.

Szavai jól estek, de nem tudtam elfogadni azokat, mert én nem éreztem úgy, hogy ezt váltanám ki belőle. Vagy csak jól színészkedik mások előtt.

- Kössz Pete, innen átveszem – lépett be Harry a bejáraton. Arcát nem mutatva, bevonult a mosdóba.

- Örülök, hogy megismerhettelek –intett felém, amit viszonoztam - Szevasz Harry!
- Csá – jött vissza hozzánk, és azonnal a cuccához sétált, kivett egy törölközőt és egy tusfürdőt, majd elment tusolni.

Maximum két perc telt el, amikor dereka köré csavart fehér anyaggal és víz cseppes mellkasával megjelent a szobába. Tarkójához tapadt néhány nedves tincs, ami még ellenállhatatlanabbá tette Őt. Ismét a táskájához lépett, hátat fordított nekem, majd hirtelen elengedte az egyetlen darabot, ami takarta valamennyire. Azonnal levettem Róla a tekintetem, de kísértés bennem volt. A szemem sarkában láttam, ahogy felveszi a bokszerját, majd elkezd kuncogni a helyzeten.

- Úgy tudtam, hogy szereted Nate-t – jött hozzám közelebb. Megforgattam a szemeimet.
- Neked meg mi a fene bajod van? – vetettem felé egy szúrós pillantást.
- Semmi – újból elfordult, és láttam rajta, hogy rejtegetni próbál valamit.
- Válaszolj – keményítettem be, mire önelégült mosollyal megrázta a fejét. Felálltam, és úgy döntöttem, hogy befejezem ezt a beszélgetést, kisétálok innen.
- Túl makacs vagy – állított meg Harry a karjával. Kezeim a mellkasára tapadtak, és nem tudtam őket megmozdítani. Olyan volt, mintha pillanatragasztó tartaná ott.

Sokkal jobban látszódtak a kidolgozott izmai, amióta utoljára láttam Őt ilyen hiányos öltözékben. Elpirultam, amikor Harry óvatosan megfogta az ujjaimat, és letette magáról, majd megfogta a felsőjét és magára húzta, azt pedig a nadrágja követte. Még mindig azon a helyen álltam, ahol ott hagyott, és éreztem, ahogy az egész testemet pír borítja. Bárcsak tudná hogy érzek iránta.

- Felhívjak valakit, hogy jöjjenek Érted? – kérdezte, háttal nekem.
- Ha anyám megtudja, hogy összeestem, mert túlhajtottam magam, akkor megöl – vázoltam neki a helyzetet.- Kössz, de haza megyek inkább egyedül.
- Arról szó sem lehet.
- Mit érdekel Téged, hogy hogyan megyek haza?
- Mert.. – megfordult, és közelebb jött hozzám, de nem folytatta a magyarázatát.- Akkor szólok Nate-nek – jelentette ki, és újból elfordult. Megfogta a cuccait, és elindult az ajtó felé.
- E-ezt nem hiszem el. Szakítottam Vele! – emeltem fel a hangom. Utolsó mondatomra felém fordult, ledobta a táskáját, és közeledni kezdett felém.
- Miért?
- Miattad – suttogtam.- Csakis miattad, Harry.

Csókban forrtunk össze, amitől mindenem megremegett. Nem akartam, hogy vége legyen, érezni akartam az örömöt, ami ilyenkor bennem van. A következő pillanatban nekinyomott a vele szemben lévő falnak, és vadul csókolt tovább, elvesztem a pillanatban, ezért nem fogtam fel ésszel, hogy mit csinál.

- Harry – nyögtem fájdalmamban.

Nem figyelt rám, csak még erősebben nyomta a törékeny testemet. Eszembe jutott a délelőtti incidens, amikor azt mondta, hogy csak kiakart használni. Nem tudtam már hova tenni a cselekedeteit.

- Nem fogok Veled lefeküdni! – toltam el magamtól kartávolságra. Abba hagyta, és kikerekedett szemekkel az arcomat fürkészte. Látható volt, hogy nem érti, ezért megpróbáltam folytatni.- A-amit ma reggel mondtál, a-azt komolyan gondoltad? – suttogtam.

 Csillogni kezdett a smaragd-zöld szempár, amelyben félelmet véltem felfedezni. Lassan elengedett, majd eltávolodott tőlem. Bal kezemet a fájó felkaromra tettem, hogy enyhítsek valamennyit a fájdalmamon. Harry egyet hátra lépett még, de folyamatosan engem nézett, majd megállt, és óvatosan megrázta a fejét.

- S-sajnálom – suttogta, és kiviharzott az öltözőből.

Utána eredtem, miután én is megfogtam a táskámat, és így, sport ruhában futottam le a lépcsőn. Kiabáltam Neki, hogy álljon meg, de nem hallgatott rám. Éppen kiértünk egy ajtónyílással, és már csak az utcán tudtam megállítani.

- Mondd, mit akarsz már megint? – kiáltott rám, amitől összerezzentem.
- Nem értelek – próbáltam nyugodt maradni.– Mit van Veled?

Láttam, ahogy ökölbe szorítja a szabad kezét, álla megfeszül, és izzadság csillog a homlokán. Kezdett sötétedni, ezért csak az utcai lámpák világítottak meg minket.

- Megígértem magamnak, hogy soha többé nem okozok neked fájdalmat. Se testileg, se lelkileg – lassan bólintottam egyet.– Me-megakartalak védeni.
- De mégis mitől? – kérdeztem.
- Tőlem – válaszolta.

Közelebb léptem hozzá, kezeimet a tarkója köré fontam, miközben végig farkasszemet néztünk. A nagy magasság különbség miatt pipiskednem kellett, de még így is lentebb hajolt hozzám. Óvatosan felé indítottam az arcomat, majd ajkait az övéinek tapasztottam, és egy lágy csókot leheltem rájuk.

- Nem akarom, hogy megvédj magadtól – suttogtam.