16. fejezet - Összetörve

Másnap, tele reménnyel, bűntudattal, de mégis egy csöppnyi boldogsággal ébredtem fel. Tudtam, hogy megbántottam Nate-t, amire én eddig soha nem voltam képes. Úgy éreztem, hogy ma megváltoztathatom az életemet. Rajtam áll, vagy bukik, hogy boldog leszek-e, vagy további vermekbe fogok beleesni, amiket a sötét énem ásott számomra. Meg kell mindent tennem.
Kivételesen jó kedvel indult a reggelem, így gyorsan eltudtam készülni. Kiválasztottam a szekrényemből a magamhoz képest legcsinosabb ingemet, amit anya kivasalt nekem. Alulra pedig felhúztam egy fekete cicanadrágot. Imádtam ezt az összeállítást, és mindig olyan különlegesebb alkalmakra szántam. Eddig nem igazán kellett használnom, de úgy gondoltam, hogy ma talán még jót fog tenni. A szobám asztalán álló tükör elé álltam, és megnéztem magamon az anyagot. Éppen előre hajoltam megnézni a sminkemet, hogy minden rendben van-e, amikor hirtelen begörcsölt a hasam. Odakapva a jobb karomat erősen megnyomtam azt a pontot, ahol a fájdalmat éreztem, hogy enyhíteni tudjam azt. Vagy egy percig állhattam görnyedt háttal támaszkodva az asztal szélébe, amikor abbamaradt. Kiegyenesedtem, majd kimentem a konyhába. Levettem a szekrényről a gyógyszeres kosarat, és kivettem egy levél görcsoldót. Visszaraktam, majd fogva a gyógyszert, visszamentem a szobámba, és beledobtam azt a táskámba. Ekkor eldöntöttem, hogy készen állok az indulásra, és ráadásul már majdnem késésben voltam.

*

-És akkor ne feledjétek, hogy jövőhéten már dolgozat lesz a halakból! -figyelmeztetett még minket a biológiatanár, miután kicsengettek.
-Persze -suttogtam iróniával, majd kinyitottam az ajtót, és kiviharoztam onnan. Tudtam, hogy ez a 25 perc elegendő lesz a tervemet megvalósítanom. Ledobtam a táskámat az egyik padra, és elindultam a lépcső felé.
-Grace! -szólított meg Ella.- Szia!
-Szia -öleltem meg.
-Merre mész?
-Öhm, le -mutogattam a hátam mögé.- Cs-csak be-beszélni akarok valakivel. -mondtam félénken.
-Tudom kivel -mosolygott rám.- Menj csak, de aztán mesélni! -parancsolta meg nekem, amire elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.

Ezután folytattam az utamat lefelé. Lábaim remegtek, ujjaimat tördeltem az idegességtől, hasamban pedig fura érzés kezdett felülemelkedni. Tudtam, hogy meg kell ezt tennem a saját érdekemben. Az első lépés már meg volt, és ez lenne a második.
Céltudatosan a büfé felé vettem az irányt, de nem vásárolni akartam. Nagyon sokan voltak a sorban, mint minden első szünetben, így még nagyobb kihívásnak tűnt a tervem. Lábujjhegyen álltam, és szemeimmel keresni kezdtem egy személyt. Amikor ez sem segített, ráálltam a lépcső korlátjának aljára, hogy növeljem a magasságot, ezáltal a látóteremet is. Tovább keresgéltem, egészen addig, amíg meg nem találtam a göndör hajú srácot, aki nem is állt tőlem olyan messze Ő is pont rám nézett, majd elindult felém.

-Ha..! -szólaltam meg, de nem tudtam befejezni, mert valaki nekem jött, miközben szálltam volna le a fehér korlátról, de a jobb lábam viszont beakadt a rács közé.

Az a pár századmásodperc olyan volt, mint egy lassított felvétel. Mintha arra vártam volna, hogy majd Harry elkap mielőtt földet érnék. Amikor már közel voltam, szemeimet összeszorítottam, a kezemet pedig próbáltam magam alá tenni, hogy valamennyire tompítsam a megérkezést. Ez a tervem kudarcba fulladt, és éreztem, ahogy nekicsapódok a hideg padlónak. Kissé felnyögtem a fájdalomtól, ami végig futott egy rövid időre rajtam. Szemeim kinyitása után azt vettem észre, hogy pár szempár engem néz, köztük az a smaragd-zöld is.

-Jól vagy? -kérdezte Harry, miután csak ő maradt ott velem.
-I-igen, azt hiszem -mosolyogtam rá, majd kinyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsen. Fintorgott egyet, majd kiegyenesedett és elindult onnan. Egy kicsit rosszul esett, hogy nem segített, de gyorsan felpattantam, majd utána mentem.- Harry -fogtam meg a vállát hátulról.
-Igen? -fordult meg, de nem nézett a szemembe.
-Szeretnék Veled beszélni. -próbálkoztam a komolysággal.
-Figyelj Grace, -jött közelebb hozzám.- felfogtam, oké? -nem tudtam miről beszélt, és ezt nyilvánvalóan ki is mutattam.- Nem foglak többet zaklatni, békén hagylak. Megértem, hogy te Nate-t szereted, és elfogadom. Remélem boldogok lesztek együtt továbbra is. -teljes sokkot kaptam. Amikor megpróbáltam elmondani, hogy nem vagyunk már együtt, akkor ő megállított, még mielőtt kinyitottam volna a szám.- Te nekem csak azért kellettél volna, hogy meghúzzalak egyszer. -ekkor tört össze bennem minden.

Nem tudtam szóhoz jutni, így most kivételesen cselekedtem, mielőtt gondolkodtam volna. Meglendítettem a jobb kezem, amely hatalmasat csattant Harry arcán. A csapás oldalra fordította a fejét, majd fájdalmasan szisszent egyet, és odakapta a piros bőréhez a tenyerét, és visszafordult hozzám. Szemeimben könnyek dörömböltek, de egyenlőre még nem tudtam kiengedni őket. Szám résnyire ki volt nyitva, és csak néztem rá, egészen addig, amíg el nem ment tőlem. Csak pár pillanatig álltam ott, mert nem tudtam felfogni azokat a szavakat, amiket a legutóbb mondott.

-Nem vagyunk már együtt, te seggfej. -suttogtam el magamnak a mondandómat, ami miatt lejöttem hozzá.

Amikor végre megtudtam mozdulni, észrevettem, hogy szinte mindenki engem néz. Gyorsan elszaladtam onnan, majd felindultam a lépcsőn. Egyenesen a cuccomhoz mentem, amikor újra begörcsölt a hasam, és most nem tudtam állva maradni, le kellett ülnöm. Ella azonnal odasietett, és őt pedig a testvére, követte. Próbáltak szóra bírni, de én csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy haza megyek. Megértettek, majd Suzy elment a táskámért, és átnyújtotta nekem. Megköszöntem nekik, hogy legalább megpróbáltak nekem segíteni, ezután pedig kiviharoztam az iskola épületéből, és felülve a biciklimre, haza tekertem.
Otthon ledobtam a cuccom, majd bedőltem az ágyba, és egy rövid gondolkodás után elsírtam magam.

*

Délután volt, amikor összeszedtem magamat, mert megérkezett Victor és vele együtt Carmen is. Kimentem egy kis vízért a konyhába, amikor ők is kint voltak.

-Sziasztok -köszöntem egy halvány mosollyal az arcomon.
-Szia -köszöntek vissza szinte egyszerre.- Grace, nincs kedved ma elmenni Carmen-nel a konditerembe edzeni? -folytatta Victor.- Nem baj, ha nem, csa..
-De, persze, hogy elmegyek! -vágtam bele a mondatába.- Mondjuk egy óra múlva?
-R-rendben! -egyezett bele ő is.
-Remek, akkor megyek és összepakolom az edzéscuccomat! -és ezzel le is léptem.

*

-Szóval az első alkalom még ingyenes, úgy hogy tessék, itt vannak az öltözőkulcsok. -adta át a szekrényekhez való számos kulcsokat a hölgy, aki a pult mögött állt.
-Köszönjük -mosolygott rá Carmen, majd elvette azokat.

Kezembe adta a 2-es számút, majd elindultunk az öltöző felé. A földet bámulva sétáltam, amikor neki ütköztem egy kemény mellkasnak. Felnéztem az illetőre, és kikerekedtek a szemeim. Harry volt az, és amint láttam ő is meg volt lepődve, de gy gyors mozdulattal kitért előlem, és bement a kondi terembe. Amikor visszapillantottam rá, megláttam, hogy a kezeit ökölbe szorítja, és a kezein lévő izmok megfeszültek. Dühös rám. Csak nem tudom, hogy mire fel, mert ha jól tudom, akkor ő törte össze bennem mindent, ami megmaradt. Ekkor észrevettem, hogy eltűnt előlem Carmen, így gyorsan utána eredtem, és elkezdtem öltözni.
A kondi teremen belül három szoba volt; az elsőben alig volt valaki, a másodikban szinte csak lányok voltak, ugyanis ott kardio edzést lehetett végezni. A harmadikban, pedig inkább férfiak voltak, akik súlyzóztak és erősítettek. Míg végigmentem a szobákon, végig Harry-t keresték a szemeim. Az utolsóban állva feladtam, és rájöttem, hogy elment. Biztos voltam abban, hogy miattam távozott.
Carmen teljesen bement, és levett a tartóról egy-egy két kilós súlyzót, majd intett nekem, hogy menjek utána. Gyorsan odalépkedtem, majd mellé álltam, és vártam, hogy megmutassa a feladatot. Néztem egy ideig, majd fenéztem, mert meghallottam, hogy valaki egyre hangosabban beszél.

-Nem érdekel, érted? Akkor ne nézz rá! Most tényleg azért akarsz lelépni egy igen fontos edzésről, mert ez a lány itt van? -kiabált egy erősen kigyúrt férfi, egy göndör hajú srácra, akit csak hátulról láttam.- Most pedig menj, és végezd a munkádat! -mutatott a fiú háta mögé, mire ő lassan megfordult, és ekkor rájöttem, hogy ki is az.

Amikor Harry észrevett, én halványan rámosolyogtam, hogy hát ha nem én vagyok az a lány, aki miatt elakart menni. Ő csak annyit reagált erre, hogy fintorgott egyet halványan, majd levette a tekintetét rólam, és elment. Fájt. Nagyon fájt.

*

Ezalatt a másfél óra alatt keményen edzetem, és szinte mindenből kétszer többet csináltam, mint ahogy azt Carmen mondta. Úgy éreztem, hogy ezzel kiadhatom magamból azt a haragot, ami bennem volt a mai napon. Jó érzés volt feszegetni a határaimat, és kitapasztalni a fájdalom küszöbömet. Kellett a fizikai fájdalom.

-Grace -jött oda hozzám Carmen, miközben én a futópadon futottam.- Victor megjött.
-Oh, ha nem haragszol én még maradnék egy tíz percet -mosolyogtam rá, miközben kiléptem a gép oldalára, letekertem az üvegemről a kupakot, majd ittam egy kortyot, és újra futni kezdtem, meg sem várva, hogy reagáljon valamit.
-Rendben -bólintott egyet egy mosollyal, majd el is ment.

Kezdtem elfáradni, szívem egyre jobban és gyorsabban dobogott, a levegővételeim pedig rendszertelenek voltak. Amikor belenéztem a velem szemben lévő tükörbe, megláttam, hogy a háttérbe Harry áll. Mellkasán keresztben voltak a kezei, és fejével felém fordulva engem figyelt, miközben más pedig beszélt hozzá. Bedühödtem, és magasabbra kapcsoltam a gépet. Nagyon rosszul éreztem magam, de egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Újra felpillantottam, és észrevettem, hogy Harry elindult felém. Mindenem elkezdett remegni, az izzadságtól tiszta víz voltam, és melegem is volt, de nagyon. Figyelemmel kísértem, ahogyan idesétál, de valahogyan elhagyott az erőm, és összeesve leestem a mozgó futópadról.

-Cseszd meg, Grace! -kiáltotta el magát Harry.