15. fejezet - Vége

Csak pár percig maradtam még a kórteremben, mert nem bírtam tovább nézni Őt így, megsebezve. Egy halk köszönés után ott hagytam Őt, és hívtam egy taxit, ami 5 percen belül meg is jelent az előttem lévő úton. Beszálltam a sárga járműbe, majd bediktáltam a címünket. A kis táskámat, amit magammal vittem, szorosan az ölemhez húztam, mert nagyon erős fájdalmat éreztem a hasamban. Sajnos az évek során hozzászoktam, ezért soha nem tudtam, hogy éppen miért fáj. Lehet, hogy megint romlik az állapotom? Az is lehetséges, hogy csak furcsa volt nem azért bent lenni a kórházban, mert én vagyok rosszul.
Végig kifelé bámultam az ablakon, de mégis csak akkor vettem észre, hogy megérkeztünk, amikor a kocsi hirtelen megállt. Elővettem a fekete táskámból a pénzt, és egy kis borravalóval együtt átadtam az úrnak. Megköszönte, én pedig kiszálltam, és elindultam az épület bejárata felé. Beütöttem a lakásunk kódját, amivel kinyithattam az ajtót. Magam után becsukva, szépen, lassan fellépcsőztem a harmadik emeletre. A szüleim még nem voltak otthon, bár már majdnem 7 óra volt. Nagyon fárasztó volt első nap a suliban, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet fürdőzni.
Hajmosás után meg is érkeztek, így miután nagyjából megszárítottam, leültünk vacsorázni. Anyu próbált kérdezgetni Harry-ről, meg az egész napomról, de minél többet kérdezett, annál rövidebbek lettek a válaszaim. Végül pedig már csak bólogattam. Nem volt kedvem beszélgetni erről az egész család előtt.
Kaja után segítettem anyának bepakolni a cuccokat a konyhába, és közben bevettem a gyógyszereimet is, majd elmentem bepakolni a táskámba és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni, mert végig Harry sebes arca lebegett a szemem előtt. Ezért, hogy eltereljem a figyelmem, bekapcsoltam a televíziót.
Elkapcsoltam egy zenecsatornára, és azt hallgattam addig, amíg anya be nem jött, hogy most már kapcsoljam ki, és aludjak, mert holnap ismét iskola. Megfogadtam azt, amit mondott, és tovább hallgatva a zenét, -csak most a telefonommal-, elaludtam.
Másnap reggel a szokásos időben keltett fel az anyukám, majd egy óra készülődés után elmentem a suliba. A mai első ismét osztályfőnöki volt, és csak a többi tanítási óra volt rendesen megtartva, az új órarend szerint. Amikor beértem a terembe, rögtön hátra akartam ülni, de hirtelen észrevettem, ahogy Isabella integet nekem. Visszaköszöntem neki egy mosoly kiséretében, majd tovább akartam indulni, de ő odakiabált hozzám, hogy üljek oda. Nem tiltakoztam, hanem szó nélkül beültem mellé.
Jó volt ott ülni, mert néha odahajolt hozzám és egy-két vicces dolgot megsúgott nekem, amin muszáj volt nevetnünk. Jól esett, hogy foglalkozott velem. Volt olyan is, amikor az ikertestvére, Susy is beszélgetett velünk.
Az első szünetünk 25 perces, ezért rávett Ella, hogy üljünk le az osztályterem előtt lévő székekre, hogy beszélgessünk egy kicsit. Így hát leültünk az ajtó mellett lévő első két székre. Először egyikünk sem szólalt meg, majd ő törte meg ezt.

-Mi újság? -fordult teljesen felém, én pedig megráztam a fejem és egy mosolyt erőltettem magamra.- Látom, hogy van valami baj. És azt is tudom, habár olyan bőségesen nem ismerlek, nem tudtad még megbeszélni a gondjaidat senkivel. Én meghallgatlak, és ha tudok, segítek, ha nem is legalább, lesz kinek kibeszélned magad. -mosolygott rám.- Hidd el könnyebb lesz! Na szóval, egy bizonyos fiúval, vagy a betegségeddel van a gond? -nézett rám hatalmas szemekkel.

Nem bírtam neki nemet mondani, így elkezdtem mesélni. Elmondtam neki mindent attól a naptól kezdve, amikor Harry-vel találkoztam, a megmentésemen át, egészen a mostani helyzetig, és ezekkel együtt az érzéseimet is. Ella figyelmesen nézett, és éreztette velem, hogy tényleg érdekli. Mindig amikor közel voltam a síráshoz, ő megfogta a kezem és megszorította, vagy megölelt. Furcsa volt, hogy végre volt valaki, aki csak rám szentelte volna az idejét. Nagyon hálás voltam ezért neki.

-És, hát most itt ülök, és beszélgetek veled -fejeztem be a mesémet. Azt hittem, hogy ennyi lesz, de ő azonnal válaszolt.
-Szerintem Nate-t szereted, és tiszteled, de nem úgy, mint a kedvesed, hanem mint embert, és talán csak az köt hozzá Téged, hogy úgy mond megmentett. Magadnak hazudsz, mert nem vallod be, hogy Harry-ért epekedsz, de rosszabb ha Nate-nek nem mondod meg, hogy őt viszont nem szereted, mert ezzel csak átvered -ennél a szónál erősen elgondolkoztam. Valóban csak becsapnám Őt?- Sőt, ha Harry is úgy tudja, hogy Nate a szerelmed, Őt is megvezeted. És ha Te erre akkor jössz rá, amikor már Harry karjaiban más van, akkor már túl késő lesz. -tekintetemet levettem róla, és egyenesen bámultam a korlátot. Hogy neki mennyire igaza van.- De persze ez csak az én véleményem -állt fel, és próbált engem is felállítani, mert becsengettek és jött a tanár.
-Köszönöm -borultam a nyakába, és kibuggyantak a könnyeim.

**

Vége van az iskolának, és éppen hazafele sétáltam, amikor összetalálkoztam Nate-tel. Bár nem éppen szerettem volna most együtt lenni vele, de ő ahhoz ragaszkodott, hogy hazakísér. Nehezen beleegyeztem, majd elindultunk. Átjött a baloldalamra, és összeakarta kulcsolni az ujjainkat, de nem hagytam neki azonnal, hanem úgy tettem, mintha viszketne az arcom, azért elkaptam onnan a kezemet. Amikor kezdett rám furcsán nézni, én gyorsan odahajoltam hozzá és puszit nyomtam az ajkaira.

-Csak ennyit érdemlek? -nézett rám kitárt karokkal, teli mosollyal az arcán.
-Most ennyit -húztam az agyát.
-Na jól van, ezt megjegyeztem. -nevetve közelebb jött hozzám, majd átkarolta a derekamat. Ez még egyáltalán nem zavart, de amikor hirtelen lecsúszott a tenyere a fenekemre, felugrottam kissé, és eltoltam magamtól a karját, majd kérdően ránéztem.- Jól áll neked ez a farmer -kacsintott rám, miután végignézett rajtam.
-Nate! -távolodtam el tőle.- Most mégis mi bajod van? -indultam tovább.
-Grace -fogta meg a csuklómat, hogy visszahúzzon magához.- Sajnálom, nem tudom, hogy mi ütött belém. -nézett rám bocsánatkérően.
-S-semmi baj, csak fura volt ez Tőled. -fordítottam el a fejem. Összekulcsoltuk az ujjunkat, és folytattuk a sétánkat.
-Szeretném, ha ma eljönnél hozzánk, megnézni egy filmet -törte meg a csendet, amikor megérkeztünk hozzám.- Persze, csak akkor, ha van kedved! -folytatta, mert látta, hogy meg sem bírok szólalni.
-N-nem is tu-tudom -dadogtam.
-Kérlek.
-Rendben -adtam meg magam.
-Köszönöm! -arcán hatalmas mosoly jelent meg, majd szenvedélyes puszit nyomott a számra.- Este 7-re itt leszek érted! -bólintottam, majd intettem neki, ő pedig el is tűnt a sarkon.

Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Valamilyen szinten boldognak kellene lennem, de még mindig az visszhangzik a fejemben, amit Ella mondott. Igazából még én sem tudom, hogy valójában mit érzek Harry és Nate iránt. Minden esetre ez a randi dolog, egy jó ötletnek tűnik, és hátha megtudok belőle valamit.

*

Este fél 7 van, én pedig még szinte sehogy se állok. Most jöttem ki a fürdőből, mert megfürödtem. a hajam tiszta göndör lett a gőztől, ezért muszáj volt kiegyenesítenem. A sminkemet el se kezdtem, és azt sem tudom, hogy mit fogok felvenni a randira. Amíg melegedett a hajvasaló, addig próbáltam valami normális göncöt kiválasztani. Aztán eszembe jutott, hogy az a farmer tetszett Nate-nek, így eldöntöttem, hogy azt fogom viselni, csak hogy egy kis örömöt okozzak neki. Ezután már csak egy pólót kellett keresnem.
Negyed óra alatt megcsináltam a hajam, a sminkem és felöltöztem. Nagyon büszke voltam magamra, mert még ilyen hamar sem készültem el soha. Anyuéknak még kimentem megmutatni, és megkérdezni, hogy jól áll-e hátul a hajam, és a többi. Mindent rendben talált, így egy Vigyázzatok magatokra! után lementem a ház elé, ahol Nate várt engem egy fekete BMW-ben. Nem tudom, hogy hogy, de nagyon eltalálta a kedvenc kocsimat. Kiszállt, majd köszönésként megcsókolt, aztán kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját. Ezután ő is beszállt a vezető ülésbe. Bekapcsolta magát, majd szigorú pillantásával rámutatott az én biztonsági övemre is. Rögtön megértettem, és úgy cselekedtem, ahogy mondta.
Az út nem tartott tovább 10 percnél, főleg, hogy kissé gyorsabban mentünk. Mikor megérkeztünk, Nate megkerülve a járművet, újból kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem neki, majd szemem a hatalmas házon időzött.

-E-ez a Ti házatok? -kérdeztem tőle tátott szájjal.
-Igen, az én házam. A szüleim vették nekem. -válaszolta teljes hidegvérrel, mintha ez természetes lenne.
-Azta -ennyi volt, amit meg mondani tudtam. Hatalmas mosollyal az arcán, megfogta a karomat, én pedig belekaroltam az övébe, majd elindultunk befelé.

Kellemesen csalódtam, amikor a belseje sokkal szebb volt, mint azt hittem. Levettük a cipőnket, majd Nate bekísért a nappaliba, ahol a dohányzó asztalon egy nagy tál popcorn és poharak sorakoztak. A DVD már láthatólag be volt kapcsolva a hatalmas LED tv-n. Két oldalán pedig hatalmas hangfalak, és még a négy sarokban is volt egy-egy darab. Elpirulva ültem le Nate mellé a kanapéra, mert már egy jó ideje csak engem nézett, ahogyan csodálkozom.

-Kérsz valamit inni? -kérdezte.
-Öhm, nem, köszönöm -mosolyogtam rá félénken.
-Rendben -mosolygott vissza rám, majd elnyúlt a távirányítóért, és elindította a filmet, ezután pedig megfogta a pattogatott kukoricával teli tálat, és az ölébe rakta.
-M-mit nézünk? -kérdeztem megszeppenve.
-Miért félsz? Ne legyél már ennyire félénk -nyomott puszit az orcámra.- Egyébként egy romantikus vígjátékot, Az ötven első randi-t. -dőlt hátra a kanapén, majd én is követtem őt.

Remek volt a film, és eddig rengeteget nevettünk rajta. Már vagy fél órája ment, amikor Nate rárakta a bal kezét a combomra, majd egy bizonyos időközönként feljebb rakta. Igazából nem is vettem észre, csak amikor már hirtelen az arcom előtt megjelent Nate, és megcsókolt. Tenyere hirtelen felcsúszott az oldalamra, majd miután lerakta a kezéből a tálat, a másikat is rám helyezte. Hagytam, hogy csókoljon, és én is visszacsókoltam őt. Lassan vízszintesbe helyezett engem a kanapén, ő pedig tovább csókolgatva áttért a nyakamra, majd minél lentebb haladt, annál jobban csúsztatta fel a hasamnál az anyagot. Amikor már a köldököm fölé ért a pólóm szegélye, észbe kaptam, és gyorsan eltakarva a meztelen részt felültem.

-K-ki kell mennem a mosdóba -dadogtam, és éreztem, ahogyan pír borít el.
-A folyósón, balra a második ajtó -vigyorgott rám elégedetten.
Azonnal berohantam, majd nekitámaszkodva a mosdókagylónak, nagy levegőket vettem, és próbáltam lenyugodni.
Grace, muszáj lesz neki megmondanod!-biztattam magam a tükörben. Rájöttem, hogy már egy jó ideje bent lehetek, úgyhogy lehúztam a WC-t, mintha tényleg ürítenem kellett volna, majd miután megmostam a kezem, egy kicsit bevizeztem az arcomat ott, ahol nem volt rajtam smink. Ez egy kicsit felfrissített, így újult erővel léphettem ki a helyiségből. Nate ott várt, és már a filmet is kikapcsolta. Teljesen felkészült a nagy 'eseményre', amit én fogok elrontani.

-Nate..
-Igen szépségem? -nem hagyta, hogy befejezzem, hanem azonnal a számra tapasztotta az övét egy-egy másodpercre.
-B-beszélnünk kell -toltam el magam a mellkasánál.
-Ajajj -vakarta meg a tarkóját.- Legyen, mondd miről akarsz 'beszélgetni'. -tette macskakörömbe a beszélgetni szót.
-É-én, nem akarom ezt -kezdtem bele félénken.
-Nem baj, -hajolt előre hozzám, és megfogta a kezeimet.- én várok Rád, bármeddig.
-Nem, nem arra értettem.
-Akkor mégis mire gondolsz? -nézett rám értetlenül. Nem bírtam kimondani, ezért reméltem, hogy rájön magától is.- U-ugye nem azt akarod mondani, ho-hogy szakítasz? -összeszorítottam a szemeim, majd bólintottam egyet. Erre ő elengedte a kezeimet, és hátradőlt ismét a kanapén.
-Nate, én annyira sa..
-Harry, ugye? -szakított félbe.
-M-mi? -néztem rá értelmetlenül.
-Harry miatt szakítasz velem, ugye? -óvatosan helyeseltem.- Szereted. Sokkal jobban, mint engem. Úgy látszik, hogy nem érdemeltem meg a szeretetedet. Így hálálod meg azt, hogy megmentettem az életedet. Mondjuk, nem érdekel, hogy vissza adod-e mindezt nekem, én ismét megtenném. Szeretlek Grace, még akkor is, ha te sosem fogod ezt viszonozni. Legalább az enyémnek tudhattalak egy ideig.
-Nate -szólaltam meg remegő hangon, mert ismét a sírás kerülgetett.
-Ne sírj, kérlek -ölelt át.- Semmi baj.