*Harry szemszöge*
Ott álltam a bejárati
ajtóm előtt, és csak
néztem, ahogyan Grace egyre messzebb és messzebb kerül tőlem. Nem csak
fizikailag, hanem most már érzelmileg is. Nehéz döntés volt a részemről, de
muszáj volt megtennem.
Miután eltűnt
az utca sarkán, egy nagy sóhaj után visszafordultam a lakásomba, és bezártam
magam után az ajtót. Elindultam a telefonomért, és azonnal tárcsáztam.
-Kiszálltam,
nem csinálom tovább! A pénz nem érdekel – jelentettem ki, majd kinyomtam.
A földre dobtam
a telefonomat, és arcomat tenyereimbe temetve ültem le a kanapéra. Mély
lélegzeteket vettem, és visszagondoltam a pár perccel ezelőtt történtekre.
Visszaidéztem Grace, minden egyes mozdulatát és tökéletes vonásait. Újra magam
elé képzeltem, ahogyan csókol, kék szemei csillogását, és gyönyörű mosolyát,
ami nélkül máris kevesebbnek érzem magam.
Belegondolok,
hogy lehettem képes erre? Hogy törhettem össze újra a szívét? Épp kezdett
bennem megbízni, míg engem végig csak a nyereség érdekelt. Nem is a pénz, mert
abból van elég. Nem tehetek róla, egyszerűen belém van nevelve, hogy mindenkor
és mindenben a legjobb legyek. Úgy érzem, fel kell adnom, nincs több
lehetőségem, elszúrtam.
Pár hét múlva
*Grace
szemszöge*
Végre sikerült
rábeszélnem anyáékat, hogy elmenjek az ikrekhez, és ott aludjak, náluk, este pedig
elmehessek buliba. Az egyik végzős haverunknak van a születésnapja, méghozzá a
huszadik, szóval elég nagy partinak ígérkezik, és nem lehet kihagyni.
Délután három
órakor indult a busz, ami elvitt London másik végébe, ahol a lányok laknak. Úgy
egy jó háromnegyed-egy órás útra lehet számítani, de nem igazán izgat, ugyanis
imádok utazni.
Ebéd után
előkaptam a beépített szekrényből egy kisebb sport táskát, majd bedobtam a szobámba.
Kinyitottam a szekrényemet, majd csípőre tett kézzel megálltam előtte, és
néztem, hogy mik lennének azok a darabok, amit becsomagolok magammal. Miután
már vagy öt perce ott álltam, rájöttem, hogy ez így nem fog menni, ezért
előkotortam az ágyneműm alól a laptopomat, felnyitottam, majd kerestem egy pörgős,
ritmusos számot, és mivel tudtam, hogy nincs itthon senki, nyugodt szívvel
felhangosítottam a legnagyobbra. A kedvenc számom hatására, azonnal buli
hangulatom lett, és a dúdolás és a ritmusra mozgás közben azonnal lett ihletem
a mai szerelésemhez. Azért a biztonság kedvéért két-három bulizós ruhát választottam
ki, hogy legyen azért mit választani, és a csajok véleményére is kíváncsi
voltam, a szettekkel kapcsolatban.
Beledobáltam
minden göncöt, majd az ékszeres tasakomat, a fogkefémet, a hajkefémet,
gyógyszereimet, egy pizsamát, a töltőmet, másnapra a ruhát, a sminkes cuccomat
és a pénztárcámat. Elraktam még a fekete topánkámat, ugyanis Ella elkérte ma
estére. Én tudtam, hogy a szokásos conversemet fogom viselni, így másik cipőt
nem tettem el.
Behúztam a
cipzárt, majd felnéztem a faliórámra, ami már fél hármat mutatott. Már egy
másik zene ment, ami alatt gyorsan elintézem a fürdőszobai dolgokat. Miután
kijöttem, készen álltam teljesen, így kikapcsoltam a gépem, megragadtam a
telefonommal együtt a fülhallgatómat és a táskámat. A bejárati folyosóhoz érve
letettem őket, majd felerőltettem magamra a cipőmet, mivel lusta voltam
lehajolni, és kilazítani a cipőfűzőmet. Egy utolsó igazítást tettem magamon, de
mielőtt kiléphettem volna az ajtón, hirtelen rosszul lettem, és vissza kellett
szaladnom a mosdóba. Azonnal felnyitottam a WC mindkét fedelét, és elkezdtem
hányni. Rettentően megijedtem, de mivel ezután sokkal jobban lettem, folytattam
utamat a kijárat felé. Nem akartam lekésni a buszt, így egy kissé jobban
kellett szednem a lábamat, mint a szokásos. Nagyot sóhajtottam, amikor
megláttam a buszmegállót, és a csomó embert, aki következő helyi járatos buszra
várt, de nagy szerencsémre, pont mire odaértem, megjelent a jármű, és már
lehetett is felszállni rá. Sokan voltak az utasok, így miután megvettem a
jegyet, szemeimmel az üres sorokat kerestem, ahol senki sem ül. Egyre hátrébb
és hátrébb mentem, de még mindig nem láttam egy ilyet sem.
-Grace? Grace
Phipps? –hangzott a nevem a mellettem lévő ülésből.
-Tyler? Tyler
Jeep?
-Gyere, ülj ide
mellém! –ütögette meg a mellette lévő üres helyet.
Nem tiltakoztam,
ugyanis inkább ülök a régi óvodástársam mellé, mint például egy pszichopata fickó
mellé, aki kettővel hátrébb foglalt helyet. A cuccaimat az ölembe vettem, majd
nyitott szájjal, rég nem látott barátomra néztem.
-Miújság van
veled Ty?
-Még te kérdezed?
Én ugyanúgy nézek ki, mint 12 éve, te meg –megakadt, majd előtte lévő háttámlát
kezdte el bámulni. –Basszus, nem is találok szavakat!
-Ugyan már,
azért ennyire szörnyen csak nem nézek ki. –kuncogtam egy kicsit.
-Szörnyen? Én
inkább azt mondanám, hogy szörnyen jól. Hát csajszi, nem tudom ki tette ezt
veled, de jó ilyennek látni. –mosolyogta el magát, és ebben a pillanatban a
busz is elindult.
Egész úton
beszélgettünk, és szinte kitárgyaltuk az egész eddigi életünket. Néha egy
kicsit nosztalgiáztunk, és felidéztük a régi gyermek szerelmünket, amit egymás
iránt éreztünk. Már ha lehet azt az érzést, annyi idősen szerelemnek nevezni.
A végállomáson
elköszöntünk egymástól, majd mind a ketten az ellenkező irányba indultunk el.
Megérkeztem a lányokhoz, és onnantól szinte teljesen összemosódott minden.
Készülődés közben elég keményen alapozni kezdtünk, szóval elég jókedvvel
végeztünk el mindent. Egyszerre öltöztünk, egyszerre sminkeltünk. A hajunkat pedig
egymásnak megcsináltuk. Kivasalta a hajamat Ella, én begöndörítettem lazára
Susy haját, Ő pedig Ella hajkoronáját csinálta meg, aminek a segítségére vált a
hajfánk. Mikor késznek nyilvánítottuk magunkat, még egy utolsó felest bevittünk
a szervezetünkbe, majd elindultunk gyalog az utca másik végébe, ahol a
születésnapi parti volt tartva.
Azonnal a
táncparkettre csörtettünk, és vadul rázni kezdtük magunkat, amit az alkoholnak
köszönhettünk. Senki sem érdekelt minket, mert elhatároztuk, hogy ma este elengedjük
magunkat, és senki sem parancsolhat nekünk.
Egyszerűen
elképesztő volt ez a Dj, de most éppen egy számomra nem olyan kedves számot
rakott be, így muszáj volt megkérnem hogy tegyen fel egy másikat, pörgősebbet.
-Elmegyek másik
zenét kérni, várjatok meg itt! –hajoltam közel Susy füléhez és próbáltam
túlkiabálni a hangzavart.
Miután
megkaptam a megerősítést, hogy megértett, otthagyva őket elindultam a
keverőpult felé. Azért még a pia hatása alatt voltam, így még mindig
vonaglottam mindenki közt, amíg el nem értem a célomig. Ott gyorsan
felpipiszkedtem, ujjammal közelebb csalogattam a Dj-t, majd elkiabáltam neki,
hogy melyik szám legyen a következő. Miután felcsendült a kedvenc számom, egy
kicsit ott helyben becsuktam a szemem és kiabálva ugrálni kezdtem felfelé addig,
amíg valaki belém nem jött. Nem tudom miért, de az egész helyzeten csak nevetni
kezdtem, és vártam, hogy megforduljon az illető. Ez azonban rossz ötlet volt.
Szám azonnal egyenes vonallá vált, testem megmerevedett, és azonnal több
ezreléket józanodtam. Közelebb lépett hozzám, de én azon nyomban futni kezdtem.
-Grace, kérlek,
várj! –kiabált utánam Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése