3. fejezet - Bárcsak örökké tartana ez a perc!

-Ha-Harold, azt hittem, hogy felültettél.

-Először is, úgy látszik tudod a nevem. Másodszor, inkább csak Harry legyek. Harold-nak csak anyukám szólít, ha mérges rám.-mondta el a sármos mosolyával az arcán.-Harmadszor pedig, miért ültettelek volna fel?

-H-hát, mert 5 órát beszéltünk és már fél 6 is elmúlt.

-Tényleg? Sajnálom, pedig már fél 5-kor  itt voltam, csak nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért elmentem..

..és ezt vettem neked.-adta át a csokor virágot.

-Uramisten, ez-ezt nekem?-néztem rá meglepődötten.

-Persze.-mosolygott.-Na gyere, az asztalunk már rég készen van.

-Köszönöm.-villantottam meg a 'még soha nem tettek ilyet velem' tekintetemet, majd mellé léptem és elindultunk.

-Honnan tudtad, hogy a rózsa a kedvenc virágom?

-Megérzés.-kacsintott le rám.-Az étterem nincs messze. Simán el tudunk sétálni.

Nem hazudott, tényleg közel volt. Amikor besétáltunk Harry oda ment a hoszteszhez, aki egy rövid beszélgetés után elvezetett az elkészült asztalunkhoz.

-Ez lenne az. Kérem foglaljanak helyet. Esetleg hozhatok egy üveg bort vagy pezsgőt?-kérdezte, miután átnyújtotta nekünk az étlapot.

-Köszönöm, de én még nem ihatok.-szegeztem le a szemem.-Inkább egy pohár Colát kérek szépen.

-Nekem viszont egy üveg bor jól esne, köszönöm.-ezzel el is ment.

Nem tudom mire vélni, szerintem elég udvariatlan, hogy én visszautasítom ő meg mégis rendel egyet. Ráadásul egy üveggel. Miért? Mindegy, ez legyen a legnagyobb gondom ma estére.

Visszatértem az étlap böngészésére.

-Te tudod már, hogy mit rendelsz?-kérdeztem meg tőle, még mindig ételt keresve.

-Szerintem igen.-tette le azzal az asztalra.

-Már is? Én még nem tudom, hogy milyet kéne..

-Válassz nyugodtan bármit, ha ezt akarod kérdezni.-vágott közbe.

-Oh, hát akkor köszönöm.-néztem ki a lap mögül és rámosolyogtam, mire ő visszamosolygott.

A pincérünk jelent meg, a rendelt italokkal.

-Sikerült választani?-tette le elénk.

-Igen, lesz egy Grillezett Csirkemell sült krumplival a hölgynek, nekem pedig egy Boros-mustáros Csirke lesz, szintén sült burgonyával.-és tessék. Megint alkohol. Nagyon meglepődtem, de nem foglalkozhatok ezzel. Csak próbáljam meg jól érezni magam.

-Egyébként meg kell jegyeznem, hogy gyönyörű vagy!-kortyolt bele a borába.

-Köszönöm. Azt hiszem.-mondtam kicsit közömbösen.-Te is ki tettél magadért.

-Csak miattad!-tette le a poharat.

-Ja persze.-suttogtam és szám elé raktam a kezem, hogy még kevesebbet halljon meg.

Ezek után egyre csak oldódott a feszültség közöttünk. Sok mindent megtudtam róla. Van egy nővére akit nagyon szeret, egy bandája is, amiben ő az énekes, bár ezt csak hobbiból csinálja. Sok közös is van bennünk. Például, amint mondta oda és vissza van a zenéért, a szülei elváltak, mind a ketten vízöntők vagyunk és a kedvenc színünk a kék. Elég jó humorista lenne, meg kell hogy mondjam. Alig volt olyan pillanat, amikor teljes komolysággal ültünk volna egymással szemben. Számomra fontos, hogy legyen egy férfinak humor érzéke, és azt is szeretem, ha bármilyen helyzetben vagyok, meg tud nevettetni és ezáltal felvidítani. Nagyon szimpatikus nekem. Már csak azt kéne megtudni, hogy ő mit gondol rólam..

-A Grillezett Csirkemellje, hölgyem. Önnek uram, pedig a Boros-mustáros Csirkecombja.-tette le elénk az ételt.-Jó étvágyat. Esetleg szolgálhatok még valamivel?

-Nem, köszönjük szépen.-mosolygott rá Harry.

Az étel nagyon finom volt. Észre vettem, hogy egyre többet kortyolgat az italából. Kezdtem rossz szemmel nézni a dolgot.

*

-Köszönöm szépen ezt a finom vacsorát. Teljesen tele vagyok.-villantottam meg a fogaimat, miután Harry kifizette a számlát.

-Nagyon szívesen. Én köszönöm, hogy velem tartottál.-mosolygott vissza.-Most pedig menjünk.

-Öhm.. Okés, de én még úgy maradnék egy kicsit beszélgetni veled, vagy ilyesmi. Kint már nagyon hideg van, még nem akarok fagyoskodni.

-Én viszont mennék. Szóval vagy velem jössz, vagy maradsz itt egyedül.

Eléggé meglepődtem. Nagy szemekkel néztem rá. Láttam, hogy majd szétveti az ideg. Az ujjait tördelte és szaporán vette a levegőt. Fura és kínos volt a helyzet. Szinte leordította a fejem, csak azért nem tette szerintem, hogy ne vonja magára a figyelmet.

-Akkor menjünk.-álltam fel a székből megfogva a kardigánomat és a táskámat. Még mindig nem tudom hova rakni ezt a kitörését.

-Na végre.-suttogta a 'bajusza' alatt, majd megragadta a jobb csuklóm és szinte szó szerint kihúzott az utcára.

Nagy léptekkel ment előttem. Olyan volt, mintha elakarna valaki elől menekülni.

-Héj, várj már meg, tudod én nem vagyok 180 centi magas, hosszú, edzett lábakkal rendelkező fiú.-nyögtem ki neki közömbösen.

-Igazad van. Sajnálom.-végre megállt és megvárt. Utolérve megálltam előtte.

-Mi a baj? Miért vagy most ilyen?-próbáltam a szemébe nézni, de nem igen hagyta.

-Se-semmi, csak menjünk innen kérlek.-nyitotta ki a kocsija ajtaját, és befele mutatott, hogy üljek be.

-Mi van? Ugye most csak hülyéskedsz?! Egész este ittál, és kocsival vagy? Már bocs, de én tuti nem szállok be melléd.-léptem hátra két lépést.

-Oh basszus, tényleg. Még ez is.-teljesen értelmetlenül néztem rá. Egyre nagyobb lélegzet vételre volt szükségem, ugyanis kifogytam az oxigénből elég gyorsan és elfáradtam. A leheletem meglátszott a hideg éjszakában, ráadásul kezdtem fázni is. Harry kinyitotta a kocsija csomagtartóját, elővett egy nagy kabátot, majd rám terítette.

-Akkor viszont gyere és elkísérlek hazáig, gyalog.-kezét a vállamra tette, majd várta a reagálásomat.

-Legyen, ahogy akarod.-mosolyogtam rá.-És köszi a kabátot.

-Nem bírom megállni, hogy ne legyek Veled úriember.-mosolygott vissza.

Kocsival 5 perc alatt hazaértünk volna, de megmondom őszintén, hogy jobban örültem egy 15 perces sétával Vele. Annyira jól érzem magam, hogy az valami hihetetlen. Ezalatt is nagyon jól szórakoztunk. Minden egyes percben megnevettetett, néha meg kellett fognia, hogy el ne essek a nagy röhögésben. 

Végül megérkeztünk. Direkt húztam az időt a kulcsom keresésével. Nem akartam, hogy vége legyen a mai napnak. Ezekben a percekben szokták azt mondani, hogy 'Bárcsak örökké tartana ez a perc!'. Én sem gondoltam ezt most másképp.

-Végre, megvan.-emeltem fel a kulcs csomóm, még mindig vigyorogva az előző viccén. Egy kicsit még megálltam, mielőtt kinyitottam volna az ajtót. Vártam valamit, talán a lehetetlent.-Nos, hát itt is volnánk.

-Rendben.-mosolygott zsebre dugott kezekkel.

-Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon de nagyon jól éreztem magam Veled ma este.-*hatás szünet*-És a azt is szeretném tudni, hogy..-nem hagyta, hogy befejezzem.

-Tudni szeretnéd, hogy én hogy éreztem magam?-kezdett közeledni felém kis léptekkel.Bólogattam.-Pontosan így..

Megcsókolt.