5. fejezet - Sötétség a szemem előtt

Sziasztok! Először is Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! :)
Ez a rész elég rövidre sikeredett, de most kezd csak beindulni a történet. Sok minden beleakarok írni az életemből, de nem fogom rögtön a nyakatokba zúdítani. Sajnos elég kevés időm van, főleg, hogy jövőhéten már suli. Nagyon szeretném, ha többen is feliratkoznátok, esetleg kommentelnétek, vagy ilyesmi. Csak annyit látok mindig, hogy mennyi az adott fejezet nézettsége. Nem szeretném abba hagyni, de a ti bíztatásotokra is szükségem lenne. További szép napot kívánok nektek! :):)

5. fejezet

-Most te jössz!-parancsolt rám, ám ekkor észbe kaptam.
Megráztam a fejem, majd mind a két kezemet a mellkasára nyomtam, és eltoltam magamtól. Meglepettségétől mellettem huppant le. Ezalatt én gyorsan felültem.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdeztem zihálva.
-É-én azt hittem tetszett, nem így volt?-dadogta zavarában.
-Nem! Nem is értem, hogy gondolhattál ilyet?! Ezzel mégis mit akartál elérni?-szegeztem neki bátran a kérdéseimet. De nem nagyon kaptam rá válaszokat. Kereste a szavakat. Csak kezdőbetűket tudott kinyögni.
-Akkor legyen további szép napod!-álltam fel az ágyról, de ekkor a kezét éreztem a csuklóm körül fonva.
-Kérlek.. ne menj!-suttogta halkan. Ezután megfordultam, és ránéztem. A szemembe se mert nézni. Elszégyellte magát. Jól is tette.
-Akkor légy szíves áruld el, mégis mi a szar volt ez?-ismét csak hallgatott, lesütött szemekkel.-Én most inkább megyek...szia!-sarkon fordultam, majd elhagytam az étterem épületét.
Hazafelé tartva gondolkoztam egy kicsit. Nem tudtam választ adni arra a sok kérdésére, amit hirtelen feltettem magamnak. Lehet, hogy még saját maga sem tudta, hogy mit akar elérni vele.

-Oh, a fenébe!-káromkodtam egyet halkan.-Hát persze, mintha nem is te lennél, Grace!-szidtam saját magamat. Természetesen, ott hagytam a kulcsomat. Gyorsan elővettem a telefonomat, és megkerestem Harry névjegyét. Hezitálva, de mégis megnyomtam a 'Tárcsázás' gombot. Kicsöngött. Egy teljes percig vártam, hogy felvegye.-Ezt nem hiszem le!-vettem el a fülemtől a mobilt. Ismét hangosan beszéltem. Kezdem nagyon skizofrénnek hinni magam.
-Grace?!-a nevemet hallottam meg mögöttem. Megfordultam.
-Igen?
-O-ott hagytad a kulcsodat.-nyújtja felém a tárgyat..
-Öhm, i-igen. Tudom.-kivettem a tenyeréből. Ekkor elég nagy bűntudat ült az arcára.-Figyelj, én..
-Ne! Kérlek ne folytasd! Tudom, hogy mit akarsz mondani!-közelebb lép hozzám. Éppen a földet kezdtem el bámulni, amikor már alig egy centi választott el minket. Felemelte az államnál fogva a fejemet, és már csukta is be a szemét.Én is elkezdtem lehunyni. Ekkor hirtelen minden elhalkult, összerándult a lábam, és teljes sötétség borult a szemem elé.