9. fejezet-Minden jóra fordul. Ígérem

-Engedj el Harry! Meg kell ezt tennem, és te ebben nem állíthatsz meg! -a két kar letett a földre.- Értetted? -hátrafordultam, hogy a szemébe is elmondjam még egyszer- Oh. -meglepődésemre, nem az a fiú állt előttem, akire számítottam. Nem is értem, hogy miért rögtön Harry-re gondoltam, hiszen őt nem érdekli, hogy mi van velem.
-Öhm -hatalmas boci szemekkel nézett rám, és nem értette a helyzetet.- Úgy látom, teljesen más valakire számítottál. -szája szélén egy kis mosolyt láttam, de mikor észrevette, hogy én milyen komoly vagyok, azonnal abbahagyta. Kiakartam kerülni, és elmenni onnan. Nem állt szándékomban köszönetet mondani, vagy ilyesmit, ugyan is nem akartam 'megmenekülni' magamtól. De nem túl messzire jutottam tőle, mire ismét megállított, most a csuklómnál fogva.
-Engedj el! -fordultam meg és belenéztem a szemeibe szúrós tekintetemmel, de azonnal megenyhültem, mert nagyon tetszett a színe.- Kérlek.
-Semmi 'jahj, köszönöm, hogy megmentettél, te vagy az én hősöm!' ? -hangjában hallható volt a cinikusság.- Mert ha jól gondolom, nem éppen azért álldogáltál kinyújtott lábbal a 11. emeleten, hogy lemérd a szél sebességét!
-Igen, jól gondolod. Leakartam ugrani, hogy öngyilkos legyek. Tudom, önző dolog volt tőlem, és lehet hogy pszichiáterre van szükségem, mert biztosan őrült és zakkant vagyok, de rohadtul cseszek arra, hogy ki mit gondol emiatt rólam. Nem érdekel ugyan úgy, mint ahogy másokat sem, hogy velem mi van. -közelebb mentem hozzá és mutatóujjammal mutogattam rá.- És ha most nem haragszol, elmennék. -megfordulva a lépcső felé vettem az irányt, majd lementem rajta.
-Ki mondta, hogy ezt gondolom rólad? -utánam jött, mire én kérdően ránéztem, mert nem értettem.- Egy szóval sem mondtam, hogy őrült vagy. Csak nem hagyhattam, hogy megtedd. Nem úgy nézel ki, mint aki világ életében bűnözött, és ölt. Én kérek elnézést. -úgy tűnt, hogy megbántottam, pedig egyáltalán nem állt szándékomban.
-Bocsánat. Csak tudod.. -nagy levegőt vettem, majd megforgattam a szemeimet.- Még is mit hiszek? Ahj. -sarkon fordultam és folytattam utamat az utcára.
-Most mégis mi a baj? -kérdezte, majd hallottam ahogy utánam ered.- Mit hiszel? -ismételte meg a szavaimat.
-Nem tudom,  hogy miért hittem azt,  hogy kíváncsi vagy az én nyomorult problémáimra. -válaszoltam a kérdésére, de nem álltam meg.- Ugyanis azok senkit sem érdekelnek. Mindenki önző körülöttem, és nem veszik észre, hogy megbántanak engem.
-Minden jóra fordul. Ígérem. -mondta lágyan, mire elmosolyodtam, mert még mindig háttal voltam neki.
-Na persze.-amíg ezt kimondtam, egy kicsit lassítottam a tempómon. Amikor újra könnyek törtek elő belőlem, gyorsan letöröltem őket, majd még gyorsabban trappoltam le a lépcsőn.
-Legalább a nevedet mondd el! -kiabálta utánam.
-Marie. -mondtam ki az első nevet, ami csak eszembe jutott. Nem akartam megmondani az igazi nevem, hiszen még is csak egy ismeretlen.- És a tiéd?
-Marie?! -majdnem elnevette magát ezen a nagyineven, de látszott rajta, hogy nem akar megbántani.- Az enyém Nate. Örülök, hogy találkoztunk! -nyújtotta a tenyerét felém, én pedig udvariasan elfogadtam, és kezet ráztam vele, majd ott hagytam.

Végre kiértem a bejárati ajtón, és már azt hittem, hogy megúsztam a sajnálkozást. A szemeim végig a betont bámulták, addig amíg neki nem mentem valakinek. Felnéztem, és azt a valakit láttam magam előtt, akit több kilométeres távolságban elakartam kerülni.
Szememben viszont újra könnyek gyűltek, de nem adtam meg nekik a lehetőséget, hogy kiszabaduljanak.

-Grace. Kérlek, had magya..
-Most jön az a rész, amikor elkezdesz magyarázkodni, majd bocsánatot kérsz, hogy még hivatalosabbnak tűnjél. -szakítottam félbe- Csak, hogy én ezt nem fogom neked hagyni. Nem fogsz még egyszer megalázni. Van bennem annyi önbecsülésem még, hogy ne hagyjam magam olyan könnyen. -arcáról lerítt az értetlenkedés.- Tudod mit? Felejtsd el. -megfordultam, abban a reményben, hogy ezzel véget vethetek a 'beszélgetésünknek'.
-De nem felejtem el.
-Miért nem? -visszanéztem rá, és kíváncsian vártam a válaszát.
-Mert nem akarom elfelejteni. -már kezdtem volna mondani a magamét Harry-nek, amikor valakit meghallottam, ahogy kiabál.
-Marie! Marie, miért nem szólsz hozzám? -jelent meg mellettem Nate, mire leesett, hogy nem tudja az igazi nevemet.- Csak azt akartam mondani, hogy.. -egy pillanatra megállt, amikor megpillantotta Harry-t.- Styles?
-Human? -örültek meg, majd megölelték egymást, én pedig értetlenül ott álltam.
-Nate! Mit is akartál? -szakítottam félbe a nagy csevejüket, mert nem bírtam tovább.
-Oh, bocsánat, csak odaakartam adni ezt. -nyújtotta felém a karkötőmet, amit még Ashley-től kaptam.
-Köszönöm. -vettem el tőle, de mintha ott sem lennék, csak folytatták, ahol abbahagyták.- Akkor, én, most -mutogattam hátam mögé- inkább elmegyek.

Elindultam, és hátra sem néztem, csak mentem. Haza akartam végre menni. Bezárkózni a szobámba, zenét hallgatni, vagy esetleg megnézni egy filmet. Szívesebben öntöttem volna ki a lelkemet valakinek, de nem volt olyan, akit még érdekelne is. Anyukámnak elmondhatnám, de soha nem voltunk olyan viszonyban, hogy mindent elmondanék neki. Amikor mégis elmondtam neki valamit, soha nem állt ki mellettem, és még ő csodálkozik, hogy nem tud rólam szinte semmit. Gondolataimban elmerülve sétáltam, és észre sem vettem, hogy valaki szólongat. Amikor odanéztem, Harry-t pillantottam meg. Tudtam, hogy nem vagyok már messze a lakásunktól, ezért begyorsítottam. Semmi kedvem nem volt most semmihez, főleg hozzá nem. Tudtam egy rövidebb utat, ahova csak gyalog lehetett bemenni, így arra fordultam. Amikor rájöttem, hogy már nem követ, újra felvettem a normális tempómat, majd két perc séta után, haza is értem. Köszöntem a bejárati ajtó mellett álló bolt tulajdonosának, majd elkezdtem bepötyögni a kódot, amikor kijött a boltos.

-Szia, egy Harry nevű fiú ugrott be, és téged keresett, mire én mondtam, hogy ma még nem is láttalak. Ezért megkért, hogy ha haza érsz, akkor adjam ezt neked oda. -adta át nekem a bőröndömet, mire megkönnyebbültem. Teljesen kiment a fejemből, hogy otthagytam a cuccaimat a város közepén, de hál' Istennek, volt annyi Harry-ben, hogy elhozza onnan. Hálás is lehettem volna érte, de a harag és az utálatom iránta, még nagyobb volt.
-Köszönöm. -erőltettem magamra egy mű mosolyt. Bólintott egyet, mire én benyomtam a sípoló ajtót.

Nagyon nehéz volt számomra a bőrönd, mert még mindig gyenge voltam. Az volt a szerencse, hogy nem estem össze az utcán. Végre felértem a harmadik emeletre, nagy szitkozódások közepette, amiért nincs lift. Úgy volt, ahogy anya mondta, és senki sem volt otthon. Kinyitottam a kulcsra zárt ajtót, majd bementem rajta. Egyenest a szobámba mentem. Ledobtam szó szerint a cuccaimat, majd bevonultam a fürdőszobába, mert kellett egy forró fürdő. Megengedtem a vizet, majd elakartam kezdeni vetkőzni, amikor megláttam magam a tükörben, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem keresni valamit. Nagy keresgélés után, megtaláltam a tárgyat, és leraktam a kád szélére.Lassan belemártottam a jobb lábamat, majd jött a másik, míg végül teljes egészében benne voltam a forró vízben, ami egy kicsit égette a bőröm, de nagyon nem érdekelt.

Azonnal odanyúltam a pengéhez, amit pár perce raktam le. Felemeltem a bal kezemet, és megpróbáltam végig hasítani a bőrömet, de a remegő kezemből kiesett a tárgy, így eltartott egy ideig. Mikor elkaptam, újra megakartam próbálni, ezúttal megtámasztva, hogy ne remegjen. Végre sikerült elkezdenem. Halálosan fájt, sikítani tudtam volna, de nem jött ki hang a torkomon. Újabbnál újabb csíkokat véstem bele, és egyáltalán nem zavart, hogy elég sokáig megfognak maradni. Kellett egy kis fizikai fájdalom is a testemnek. Hiszen nem lehet mindig csak a lelket büntetni. Így volt igazságos.
A bal kezemen nem volt több hely, így áttértem a combjaimra. A kádtól fehérnek látszódó víz tiszta piros lett. Nem az a nagyon halvány, hanem inkább a bordóra hasonlított. Arcom fekete könnyel volt beborítva, a levegőt nehezen vettem.
-Mit csinálsz? Hagyd abba! Megölöd magad Grace! -szemem előtt Harry jelent meg. Bezzeg most aggódik értem. Komolyan mondom, hogy nem tudom követni. A fiú helyét átvette a vakító fehérség, mire és kiejtettem a kezemből a pengét, és hátradőlve lehunytam a szemem.
Végre meghaltam...